A Zamitar nem kirakat. Egy szűk budapesti asztal, ahol a mobil kijelzőt anyagként kezeljük: üveg, ragasztó, oleofób bőr.
A történet onnan indult, hogy a gyári felület néhány hét után elveszíti a tapintását. Mi nem cseréljük a készüléket — a felületet töltjük újra.
Újratöltés, amikor a mikrokarcolások már fogják a fényt. Feltöltés, amikor a zsírlepergető réteg elfárad. Lendület, amikor a zseb és a járdaszegély ugyanazt a sarkot éri.
Minden ív kézzel igazított sablon. Minden fólia pormentes kabinban ül a testre. A cél nem a csillogás önmagáért, hanem hogy a kép tiszta maradjon, az ujjcsúszás pedig újra könnyű legyen.